Walter József a vele készült interjú második részében megmutatja a családi és a céges hátteret, amelyek óriási önbizalmat és támogatást jelentenek számára. Szó lesz a nem mindennapi Nemzeti Színházas projektről és a Magyarországon egyedülálló Kő és Kegyeleti Centrumról. A Walter Kft. vezetője arról is szót ejt, hogy mi történik akkor, amikor mások kinevetik, kritizálják.

Említetted, hogy régebben akár 18-20 órákat is dolgoztál. Hogy sikerült így a családra, a gyerekekre fókuszálnod?

Ezt a kérdést nem vártam. Hálás vagyok azért, hogy a feleségem elfogadta az életvitelemet. Mert ha őszinte akarok lenni, ennyi munka mellett nem lehetett összeegyeztetni a családot a munkával. Hozunk olykor rossz döntéseket is az életben. Sokáig piszkáltam, bántottam magamat ezért. De rájöttem arra, hogy nem tudok már rajta változtatni. Akkor így döntöttem, ezt tartottam fontosnak. Persze, hétvégén, ünnepnapokon, családi nyaralásokon igyekeztem a gyerekekkel lenni. Érezhették a kárát a hivatásom iránti elköteleződésnek. Feleségemmel 40 éves korunk táján arról beszéltünk, hogy a Jóisten talán ad még egy lehetőséget és megáld minket egy újabb gyerekkel. És meg is született Abigél. Itt a már említett elköteleződésem átment tudatosságba és másképp kezdtem el foglalkozni a céggel is. Szerettem volna több időt szentelni a gyerekeknek. Martin fiam a cégnél dolgozik, Evelyn pedig külföldön él, de igyekszünk mindig alkalmat találni rá, hogy beszéljünk, találkozzunk.

Ugyanakkor az elköteleződésed pozitív minta is lehetett a gyerekeidnek.

Így utólag szemlélve azért már látom, hogy az első 15 évben a vállalkozást kizárólag erőből építettem fel. Igen, a gyerekek láthatták, hogy a kitartás, célok, akaraterő, a hozzáadott munka meghozza az eredményt és egy 130 fős falucskából akár a világ tetejére is érhetünk. Evelyn is hasonlóan céltudatos, mindent megtesz azért, hogy fejlődjön, rengeteget tanul. Martin fiam focizott, és mióta itt van a cégnél, óriási pozitív változáson ment keresztül. Azt gondolom, hogy az elültetett magok nem voltak hiábavalók.

Mi a különbség az erőből való építkezés és a tudatos út között?

Ég és a föld. 2006. január 6-án, reggel 6-kor döntöttem úgy, hogy megváltoztatom az életemet. Más irányba akartam terelni a céget, a saját életemet. Elkezdtem tudatosan magamon és a cégen dolgozni, tanulni, olvasni, tanfolyamokra járni. Olvastam nagyobb cégek sikertörténetét és láttam, hogy ha én is nagyra szeretnék nőni, akkor valamit máshogy kell csinálnom. Nemcsak kőfaragóként, hanem vezetőként, menedzserként is szintet akartam lépni.

Lépjünk kicsit vissza! Hatalmas önbizalmat adhatott a 2002-es projekt, amikor a budapesti Nemzeti Színház „felkérését” vállaltátok el. Hogy emlékszel vissza erre?

Nagy büszkeség számomra ez a projekt a mai napig. 1500 folyóméret lépcsőkorlát elem legyártását kérték tőlünk, mert az országban senki sem vállalta ezt a feladatot a nagyon szűk, 20 napos határidő miatt, ráadásul az ehhez szükséges precíziós gépből rajtunk kívül csak pár cégnek volt. Az én szótáramban nem szerepel a lehetetlen szó. Amikor valaki kijelenti azt, hogy nem lehet, na én akkor kezdek el gázt adni. Valahogy így vagyok összerakva óvodáskorom óta. Természetesen vállaltuk a kihívást. A 19. nap délutánján jeleztük, hogy kész vagyunk. A megbízóink lejöttek, megnézték, átvették a munkát, miután hiánytalanul rendben volt minden. Meghívtak minket az átadó ünnepségre, sőt még a nevünket is kiírták. Ez szakmailag és emberileg is rengeteget jelentett.

Épp a Walter Kő és Kegyeleti Centrumban beszélgetünk, ami Magyarországon is egyedülálló, ugyanis ebben az épületben 400 m2 alapterületű és 2500 m2 bemutatókerttel rendelkező termékbemutató is található. Hogy sikerült tető alá hozni ezt a grandiózus épületet?

Mélyről és régről indul a történet. Amikor a temetőben vésegettem, farigcsáltam, akkor mindig panaszkodtak a tragédiát átélő hozzátartozók, hogy milyen problémás számukra a temetéssel kapcsolatos ügyintézés. Megfogalmazódott bennem, hogy mi lenne, ha olyan centrumot hoznánk létre, olyan temetkezési szolgáltatást nyújtanánk, hogy mindent egy helyen el lehessen intézni a rózsafűzértől a halotti torig.  Sikerült ezt megvalósítani és levenni a gyászolók válláról legalább az ügyintézéssel járó terheket. Amikor édesapám felépült a betegségéből és bejöttek Mohácsra lakni, akkor a bemutatóterem vezetését rá bíztuk, hogy érezze, számítunk rá és fontos nekünk.

Hogy zajlott a tervezéstől a megvalósításig tartó folyamat?

A centrum helyén egykor a város legcsúnyább portája, a járványkórház állt. Ide álmodtam egy bemutatótermet. Először kisebbre gondoltunk, aztán a végére elég nagyra sikeredett. Az önkormányzattól megvettük a területet. Bejártuk az országot, de nem láttunk sehol hasonlót, ahol egyben lett volna a temetkezési szolgáltatás és a sírkövezés. Ezért úttörő módon megcsináltuk. Elkezdtünk tervezni, a legapróbb részleteket is összeraktam. Szerettem volna megmutatni, hogy a kőből nemcsak párkányt, sírkövet, lépcsőt lehet készíteni, hanem ennél sokoldalúbb a természetes kő, hiszen ágyat, kandallót, bárpultot, irodai asztalt stb. is létre lehet hozni, tehát amit kőből elképzelnek, azt mi megvalósítjuk. Amikor nekiálltunk az építkezésnek, a festő és a kivitelező is csodálkozott azon, amikor arról beszéltem, hogy én már azt is tudom, milyen színű lesz a fal. Főleg édesapám vezényelte ezt a projektet és 2005- május 8-án sikerült is megnyitni a centrumot.

Szinte nap mint nap találkozol élet és halál kérdésével. Mi az, amivel tudjátok segíteni a hozzátartozókat?

Egy szó: problémamegoldás. Célunk, hogy az adott pillanatban megoldást találjunk a problémájára, segítsünk a kiválasztásban és mindenféle információkat adjunk a teendőkkel kapcsolatban. Mivel szinte a temetőben nőttem fel, tudom, hogy a halál az élet része, hogy jövünk és megyünk. Szolgálatnak, megtiszteltetésnek érzem, hogy segíthetek az embereknek egy kicsit levenni a terhet a vállukról.

Hogy kerültek a párkányok a cég történetébe?

A párkány általános dolog volt régen is. Először műkőből készítettük, aztán elkezdtünk foglalkozni a természetes kövekkel. A Párkányos Webáruház gondolata egy éjszaka született meg bennem. Láttam, hogy a nagyok is milyen markánsan jelen vannak az elektronikus kereskedelemben. Ebből én sem akartam kimaradni. Elkezdtem agyalni, hogy mi vajon mit tudnánk árulni. Eszembe jutott, hogy amikor mentem felmérni a házakhoz az ablakpárkányokat, a háziasszonyok és a házigazdák mindig arra panaszkodtak, hogy minél gyorsabban készítsük el a párkányt, mert nem lehet addig színezni. Tehát szükségük van egyedi méretre és gyors munkára. Nem is volt kérdés bennem, hogy nekünk párkánnyal kell kimenni az online térre. Az éjszakai agyalás után összeraktam a koncepciót. Akkor sem kicsiben gondolkodtam. Úgy tanultam, hogy kicsiben és nagyban gondolkodni ugyanaz, csak az eredmény lesz más. Az én szemem előtt egész Magyarország és Európa lebegett.

Hogy fogadták az ötletedet?

Volt, aki kinevetett. Hogy mi ebben a business, egy házhoz maximum 8 párkány kell és hasonló szövegek. Amikor kinevetnek, akkor kicsit örülök, mert én akkor lépek leginkább a gázra, mindent megteszek azért, hogy célba érjek. Hogy megmutassam, meg lehet csinálni.

Hová csúcsosodhat ki a kőpárkányok története?

Mindent látok előre. A gyártás, a logisztika, a marketing, mindent összeraktam már, szerintem sikertörténet lesz.

Hogy néz ki ez a kép a fejedben?

Teljesen részletesen. Minden egyes szakaszt pontosan látok. Persze nem szeretném egyben megenni az elefántot, hanem darabokban. A kiszállítást is 3 megyével kezdtük, aztán 10-zel folytattuk, most pedig már az ország minden területére tudunk kőpárkányokat vinni. Szó van szlovák és horvát terjeszkedésről is. És meg is fogjuk ezt lépni.

Ehhez viszont kell egy csapat…

Sok munkatársammal már 25-30 éve dolgozom együtt. Sohasem hagytam őket cserben, ezért érzem a bizalmat az irányomban. Nem kérdés számukra, hogy jó-e az út, jönnek velem. A fiam is szép példa erre. Huszonévesen szinte egyedül vezeti a párkányos céget, óriási produktumot tesz le az asztalra. Büszke vagyok rá, hogy ilyen lelkiismeretesen, odaadással végzi a feladatát. A barátnőjével közösen irányítják a folyamatokat, a szervezést, gyártást, logisztikát. Precízen, pontosan hajtják vége a feladatokat. A siker egyik kulcsa ez, hogy ilyen háttér van mögöttünk. A vezetők is egy célért küzdenek, példaértékű hozzáállással, lojalitással. Büszke vagyok az cég összes tagjára. Azért vagyok annyira magabiztos, mert tudom, hogy mögöttem áll egy óriási csapat. Hatalmas erőt ad, hogy a hegyeket is arrébb tudnánk tolni.

Ugyanakkor „Minden sikeres férfi mögött áll egy erős nő”.

A feleségemmel hároméves korunk óta ismerjük egymást. Ő nagyon kell ahhoz, hogy visszafogja az én vehemens „csikóságomat”. Ugyanis én inkább Forma 1-es típus vagyok, nem pedig túraautós. Ha megyek, akkor megyek. Céltudatos vagyok a munkában és a magánéletben egyaránt. Tudok öntörvényű is lenni. 31 éve vagyunk együtt, és bizony kellett az ő biztos háttere, támogatása barátként, házastársként is.

Azt is mondtad, hogy kaptál kinevetéseket. Hogy lehet a kritikákat kezelni?

A sikernek a külvilág nem nagyon örül. Az emberek valahogy így vannak összerakva. Ezek a kritikák nem igazán tudtak meghatni. Volt egy célom és inkább abba az irányba mentem. A kritikusokat nem tekintettem rossz embernek. Kilenc alkalommal jelentettek fel, de nem gondoltam rá, hogy visszajelentsem őket. Lepattogtak rólam a negatív megjegyzések. Nem másokon való átgázolással akartam előrejutni. Próbáltam a versenytársakat összefogni, hogy jó kollégák legyünk, de nem ment. A vállalkozás olyan, mint a sport. Mindenki az olimpiai bajnokot akarja legyőzni. De én olimpiai bajnok akarok lenni és el kell fogadnom, hogy ezért érhetnek támadások. A fiamnak szoktam mondani, hogy ha ezek a kritikák bennem mély nyomot hagynának vagy befolyásolnák a döntésemet, akkor még mindig Sárokon pöckölgetném a kavicsokat, mert nem jutottam volna el sehova.

Hogy képzeled el a kilencvenéves korod utáni életet?

Ugyanúgy, mint most. Aktívan. Nem tudok „semmit tenni”. Mindig valamit valamiért teszek, akkor is amikor kirándulok vagy sportolok. Például amikor futok, akkor számolom a köröket, mérem a másodperceket. Tudom, hogy kilencvenévesen is meg fogom találni a feladatomat, akár támogatóként, útmutatóként. Akkor is gyertyagyújtó szeretnék lenni az emberek életében.