Aki mer, az nyer. Ez a mondás számunkra 2002-ben vált igazán meghatározóvá, amikor a budapesti Nemzeti Színház kivitelezői „kopogtattak az ajtónkon”, mi pedig rövid gondolkodás után úgy döntöttünk, hogy belevágunk egy olyan projektbe, amire extrém rövid határidőt határidőt adtak. Erről a kalandunkról mesélünk most.

Ön hogy döntene a következő szituációban?

Élete egyik nagy munkalehetőségét ajánlják fel, azonban kikötik, hogy a hatalmas presztízzsel bíró feladatra csak kevés idő áll rendelkezésre.

Hogy reagálna ebben a helyzetben?

Igen, megértjük, hogy több kérdés is felmerülne Önben.

Pl. pontosan milyen munkáról lenne szó? Mennyi idő állna a rendelkezésre?

Akkor ugorjunk kicsit vissza az időben!

Széchenyi István álma

A Nemzeti Színházat gróf Széchenyi István a Duna partjára álmodta meg.

Gyönyörű épület jelent meg lelki szemei előtt, úgy tervezte, hogy az intézményt részvénytársaság fogja üzemeltetni. Írt egy röpiratot (A magyar játékszínről), amelyben indítványozta a nagyszabású színház felépítését.

A nemzeti díszes játékszín Pest városában egy kijelölt telken a magyar Játékszínben, 1837. augusztus 22 -től 1840-ig Pesti Magyar Színház, majd 1840-től Nemzeti Színház néven működött. A színház épületét, amely a Rákóczi út és a Múzeum körút sarkán állt, 1913-ban lebontották.

A társulat ezt követően a Blaha Lujza téren álló Népszínház épületébe költözött egészen 1964-ig. Majd a teátrum a mai Thália Színház épületébe tette át székhelyét, két évvel később pedig a Hevesi Sándor térre, a volt Magyar Színház épületébe.

Az új Nemzeti Színház építése Siklós Mária tervei alapján 2000. szeptember 14-én vette kezdetét és mindössze 15 hónap alatt készült el a Duna partján.

(Forrás: nemzetiszinhaz.hu)

És ennek a történetnek mi is részesei voltunk egy kicsit.

Erre lehet nemet mondani?

2022-et írunk, amikor a Nemzeti Színház elkészülése már a végéhez közeledett. Azonban szükség volt még 1500 folyóméter lépcsőkorlát elemre.

Megkeresték a cégünket a kivitelezők és egyértelmű kérdést tettek fel nekünk:

Vállaljatok a kihívást 20 napos határidővel?

Ugyan szeretjük a próbatételeket, de abban a pillanatban azért mi is nagyot néztünk.

Azonban mégsem a nehézséget, a lehetetlent láttuk meg a projektben, hanem inkább a lehetőséget.

Akkoriban az országban mindössze 3 olyan precíziós gép volt, amely a kért feladatot el tudta volna végezni.

Az egyik a miénk volt.

Egy éjszaka alatt hoztuk meg a döntést.

Cégünk vezetője ifj. Walter József így emlékszik vissza erre a gigantikus projektre való felkérésre:

„Nagy büszkeség számomra ez a projekt a mai napig. Az én szótáramban nem szerepel a lehetetlen szó. Amikor valaki kijelenti azt, hogy nem lehet, na én akkor kezdek el gázt adni. Valahogy így vagyok összerakva óvodáskorom óta. Természetesen vállaltuk a kihívást.”

Amikor vészesen közeleg a határidő

Onnantól, hogy igent mondtunk a megmérettetésre, már nem volt visszaút.

Úgy is fogalmazhatnánk, hogy nem volt B tervünk.

Egyetlen cél lebegett a szemünk előtt: teljesíteni a feladatot.

Ehhez „csupán” három dologra volt szükségünk: munka, munka, munka.

Szó szerint éjt nappallá téve dolgoztunk.

A szűk három hét alatt a pihenésből engedélyeztünk magunknak a legkevesebbet.

Tudtuk, hogy ez a projekt tényleg nagyot szólhat és csak a precíz munkát fogják díjazni, a mellébeszélésnek és a kifogások keresésének nincs helye.

Ahogy telt-múlt az idő, úgy közeledtünk egyre jobban ahhoz a bizonyos huszadik naphoz. Néhány nappal előtte már láttuk a fényt az alagút végén, mégis szükség volt egy nagy hajrá megindításához, hogy biztosan végezzünk.

Mi történt a 19. nap délutánján?

Már nem sok hiányzott.

A szokásos nagy tempót diktáltuk, amikor délután magabiztosan a következő kijelentést tehettük:

Végeztünk.

A megbízóink pedig eljöttek Sárokra, megnézték a munkánkat.

És ami a lényeg: mindent rendben találtak, hiánytalanul sikerült az összes elemet legyártani.

Mi pedig fellélegezhettünk.

A koccintás öröme

Hatalmas megtiszteltetés volt ezen a kihíváson dolgozni, hát még az volt számunkra „nagy szám”, hogy meghívást kaptunk a díjátadó ünnepségre, ahol örömmel koccintottunk a sikerre.

Ráadásul még a nevünket is feltüntették a színház építésében résztvevők között, ami a bejáratnál látható.

Összegzés – Út a Nemzeti Színházhoz

A bátorság és a vakmerőség között olykor elég vékony a határvonal.

Úgy is alakulhatott volna a projekt, hogy nem készülünk el időben, de mintha az égiek is azt akarták volna, hogy sikerüljön a feladat.

És persze a munkatársak elhivatottsága, szorgalma, hozzáállása alapozta meg igazán a 20 napon belüli „diadalt”.

Szakmailag és emberileg is sokat jelentett számunkra ez a projekt, amire egész életünkben emlékezni fogunk.

Ön szerint bátrak vagy vakmerőek voltunk?